Kint esik, igy nem sok kedvem van útrakelni-inkább délutánra halasztom.
Elintézem a régóta esedékes e-maileket.
Kicsit körülnézek a weben s
ezt találtam.
Először a címnek adott idézet fogott meg,aztán rákerestem a szerzőre akkor találtam ezt.
Bernard MANDEVILLE: A méhek meséje Előbeszéd (1714) Az embert nem jó természete, részvéte vagy egyéb jó tulajdonságai révén társadalmi lény, hanem a legalantasabb tulajdonságai miatt lesz a virágzó és boldog társadalmak elfogadható tagja. Ennek ellenére a cél nem az erény kigúnyolása, és a bűn bátorítása. Ez a szatíra csupán arra akar rámutatni, hogy az összetevők alantasságának együttese alkotja a jól rendezett, egészséges társadalmat; és hogy nem lehet egy nemzet egyszerre gazdag és hatalmas, illetve erényes és ártatlan. Ezért megmutatja az egyes hivatásokból származó bűnöket, majd pedig, hogy ezek hogyan szolgálják az egész nagyságát, boldogulását. Végül megmutatja az általános erényesség következményeit. Ugyanakkor abból, hogy a vétkek elválaszthatatlanok a virágzó társadalmaktól, nem jelenti azt, hogy támogatja, hogy az emberek ne törekedjenek az erkölcsi tökéletesedésre. Ahogyan nem az utcaseprés elleni támadás annak belátása, hogy London piszkos utcáinak elviselése szükséges rossz, mely a virágzó ipar eredménye
A lázongó kas, avagy a megjavult gazemberek (1705)
A méhkas a virágzó társadalom képe: ipar, tudomány, művészet, hadsereg, demokrácia. Mindenki azért dolgozott, hogy a luxusigényeket kielégítse, de voltak, akik majd megszakadtak, mégis alig kerestek, voltak, akik alig dolgoztak, mégis sokat kerestek, és csak fogyasztottak, mások munkájából éltek. Minden mesterségnek megvoltak a maga bűnei: ügyvédek (az a jó, ha sokat pereskednek), orvosok (vagyont és nevet hajtották), papok, katonák, miniszterek (lopták az állam és a király vagyonát), kereskedők (vaj helyett kősót adnak), igazságszolgáltatás (pénztől függ, hogy valakit elítélnek-e). Bár mindenhol bűnök, ettől virágzik az egész. A fényűzés munkát adott sok embernek. Irigység, hiúság fellendítették az ipart. Ugyanakkor az emberek ezt nem ismerték fel, és mindenkit kárhoztattak a bűneikért (csak magukat nem), ezért Zeusz megbüntette őket, és megszüntette a csalárdságot a kasban.
Eltűnt a csalárdság, mert mindenki úgy gondolat, hogy a többiek látják rajtuk az elkövetett vétkeket: nem lett dolga az ügyvédeknek, a bírának, de még előtte az igazi, de gazdag bűnösöket megbüntette, az orvosok gyógyítani akartak, a papok befogadták a szegényeket, nem volt szükség az imáikra, mert mindenki becsületes lett, a miniszterek lemondtak a nagy fizetéseikről, és gyorsabban ment az ügymenet. Ezzel együtt megszűnt a luxus, a pazarlás, csak a hazáért háborúztak, nem hiúságból. Mivel megszűnt az igény a luxusra, elkezdett hanyatlani az ipar: építészet, művészetek, szórakoztatás, ivászat, kertészet (télen friss gyümölcs), bútorok, ruhák (divat nem változik havonta), kereskedelem (távoli luxuscikkek), végül a tőke elhagyja az ipart. Nem törekednek semmi újra, megelégednek azzal, ami van. Mivel semmi sem fejlődött és nem voltak zsoldosaik, alig tudták megvédeni az országot, sokan meghaltak. Végül minden kényelmet száműztek, és a kísértés elkerülése végett elzárkóztak a világtól.
Tanulság. A világi javak, a harci győzelem, a henyélés és a bűntelenség kizárják egymást. A bűn a jólét alapja, ha korlátait a törvény megszabja. A nagysághoz úgy kell a vétek, mint az evéshez az éhség.
Vizsgálódás az erkölcsi erény eredetéről (1714)
Bevezetés. Az embert különféle szenvedélyek összessége, vagy a különböző szenvedélyek felváltva irányítják. De ezek a szégyellt szenvedélyeink a virágzó társadalom legfőbb támaszai. Azt vizsgálja, hogy a tökéletlen ember, hogyan tanítható meg arra, hogy megkülönböztesse a bűnt és az erényt. M mindig a természetes állapotában lévő embert vizsgálja, vagyis aki még nem rendelkezik Isten fogalmával.
Minden állat, így az ember is, csak a maga kedvét keresi függetlenül, hogy jó vagy rossz-e. Ezért a békés együttélés alapja a csekély értelem és az alacsony igények, de az ember nagyon agyafúrt, ezért muszáj kormányozni. Minden korban a vezetők arra törekedtek, hogy elhitessék, előnyösebb az egyénnek elnyomni saját érdekeit a közjó érdekében. Ezért a lemondásért kárpótolni kellett az egyéneket: ez egy képzeletbeli, általános érték lett, mai senkinek nem került semmibe, ez a dicséret. Elkezdték dicsérni az ember magasabbrendűségét, és ezen keresztül rávezették őket az erényre, és hogy elnyomják ösztöneiket. Két osztályra osztották ez embereket: egyfelől, aki a pillanatnak és az érzéki élvezeteknek él, másfelől, aki a köznek és az észkiművelésének él, persze ez utóbbi klasszisokkal jobbnak lett beállítva. Mivel az ember alapvető tulajdonsága a büszkeség, mindent meg fog tenni, hogy ne a második osztályba tartozzon. Akiknek nem volt meg az ereje legyőzni saját vágyait, az is félt a megvetéstől, és takargatva hibáit szintén az első osztályt dicsőítette. Tehát az erkölcs alapjait az első politikusok vetették meg, akik ennek révén tudták irányítani a maguk hasznára a tömegeket. Majd a második osztály tagjai is belátták, hogy gyakran nagy előnyökkel jár, ha társaikkal szemben ideiglenesen megfékezik vágyaikat, ezenkívül a közjó szolgálatát már csak azért is dicsérték, mert ennek hasznaiból ők is részesültek. Mindenki elfogadta, hogy bűn, ha valaki nem a közjót, hanem a saját vágyait szolgálja, ezzel kárt okozva a társadalom bármely tagjának; és erény ha valaki mások javát szolgálja szenvedélyit legyőzve.
Ellenvetés szokott lenni, hogy a bűn és erény fogalma a vallásból ered, de M az Isten fogalmával nem rendelkező embereket vizsgálja, ráadásul szerinte Isten fogalma csak a tömegek riogatására jó. Az erény és a nagyság a vallás fejlettségétől függetlenül kifejlődik. Egyiptomban, a görögöknél és a rómaiknál a politeista vallások és mítoszok semmiképp nem ösztönzött erényességre, és mégis a legmagasabb szintjei is kifejlődtek.
Az erkölcsi erény az a politikai termék, melyet a hízelgés csal elő a büszkeségből. Minél okosabb valaki, annál általánosabban kell dicsérni, hogy ne fogjon gyanút, vagyis a várost kell dicsérni, nem az egyes polgárokat. Ennek még ravaszabb formája, ha az illetőt olyan tulajdonságok miatt dicsérjük, amelyekkel nem rendelkezik, ekkor az illető igyekszik megfelelni ennek a képnek; ezért írnak a moralisták az ember jó természetéről, ezért nevezik már kész hölgyeknek, uraknak a szülők a gyermekeiket, mikor próbálják rávenni őket az illem megtanulására. Az egyén érdeme, hogy lemondott a közjaváért a vágyairól, a dicséret. Mondhatnánk, hogy vannak jó cselekedetek, melyekről senki se tud, nem mások megbecsülésért ették őket. Valóban, de ezekben az emberekben alig van büszkeség, nekik a jutalom a megelégedés, hogy jót tettek.
Megjegyzések „A lázongó kas egyes passzusaihoz (1714-23)
101.sor Háborúba gyakran akaratuk ellenére mennek az emberek, mégis a dicséretnek mindig nagyon örülnek a haditetteikért. A becsület mások jó vélemény e rólunk. Ennek ellentéte a becstelenség vagy gyalázat, azaz mások rossz véleménye rólunk. A gyalázat keltette szenvedély a szégyen. A szégyen szomorú reflexió önnön érdemtelenségünk felett, melynek forrása, hogy joggal ér(ne) minket mások megvetése. Ez alól kivétel, mikor az éretlen szüzek pirulnak, vagy ha valaki más tettei miatt szégyenkezik. A szégyen ellentéte és alapja a büszkeség, ugyanis csak az az ember szégyellheti magát, akit érdekel, hogy mások jó véleménnyel legyenek róla, vagyis büszke. A büszkeség és a szégyen minden erény magva.
A társas élethez elengedhetetlen a szégyen. A szégyenérzet kellemetlen, ezért elkerülni igyekszünk azt, ami kiválthatja. Legalapvetőbb, amit belénk nevelnek, hogy vágyainak elfojtsuk, és érzelmeinket letitkoljuk. A szégyent nevelés nem kigyógyítja, hanem épít rá, mert minden tettet kerülni fogunk, amit a nevelés szégyenletesnek tüntet fel. A társas élet három szenvedély elfojtását várja el: kéjvágy, gőg és önzés, ezek alkotják az illem három formáját. 1. A kéjvágy eltitkolása, a tisztaság látszatának fenntartása. A nőknél a társadalom szokásainak megfelelő testrészek eltakarása, beszédben kerülni a témát, a ráutaló kifejezéseket, nem szabad ráutaló mozdulatokat tenni, a férfiakkal szemben ráutaló magatartást tanúsítani. A férfiak viszont mivel ők nehezebben kordában tartani ilyenirányú vágyaikat, meg mert valakinek kezdeményeznie is kell, ha nem akarják, hogy kihaljon a társaság, kimutathatják érdeklődésüket a hölgy iránt, de nem túl tolakodóan. A férfi és női viselkedés különbsége nem e természetükből, hanem a neveltetésükből fakad. A vágyakat nem kell elfojtani, csak megfelelő formában kell kielégíteni, vagyis az illetlen, aki kerek-perec megmondja, hogy szeretnék veled ...ni, de ha valaki hosszas udvarlás után elvesz egy lányt, az is megkapta, amit akart, és azt konkrétan nem is kérte, ráadásul illedelmes is volt. Ettől kezdve a feleségével annyiszor, ahányszor csak akarják, és senki nem fogja őket szemérmetlennek tartani. Nagyon fontos, az illem és az erény nem ugyanaz. Az illem csupán az erényesség látszata. Ezért egy jó házból való megesett lányok inkább megölik a csecsemőjüket, mert rettenek a szégyentől, mint a prostituáltak, vagy a rablók, mert őket nem köti az illem. Mellesleg az anya kötödése a gyerek iránt csak akkor alakul ki, ha megszületett, és a gyerek értelmével együtt fejlődik, a hasában lévő dolog a nőnek túl elvont, ahhoz még nem tud kötődni. 2-3. A gőg és önzés elleplezése a modor és a jólneveltség, melyek segítségével mások büszkeségének és önzésének hízelgünk. Ez is neveltetés eredménye, hogy szégyelljük, ha szembe dicsérnek. Nem veszi ki a legjobb falatot a tálból, nem beszél magáról, csak másokat dicsér. Ugyanakkor ezekkel a cselekedetek saját magát dicséri közvetve, hogy milyen illedelmes, és ez a belső megelégedés csak növeli büszkeségét, amit ugye megpróbál elrejteni. Az illem és az erény különbsége abban is megmutatkozik, hogy az illem szónak csak társaságban van értelme, ha egyedül van valaki, akkor nincs.
163. sor Az erény megbarátkozik a bűnnel, mikor derék emberek, kik a közjót szolgálják, mesterségük révén a bűnből élnek: patikus, fegyverkovács, borkereskedő, kártyakészítő, szabó; mérgezés, vérontás, iszákosság, játékszenvedély, fényűzés, gőg.
167. sor a legrosszabbak is tesznek a közjavára. A rablók miatt fejlődött a fegyverkovácsolás, az ő révükön egy csomó pénz visszakerül a forgalomba, amin otthon ültek, és mindenféle iparágnak munkát adnak, mikor elköltik. DE persze a közérdekében helyes, ha végül bitóra kerülnek. A szesz az egyik legártalmasabb dolog, de az adója nagyon nagy nemzeti jövedelem, ó a köznek, és akik a malátát termelik hozzá, azoknak munkalehetőség.
173. sor Az ellentétes pártok a közt szolgálják. A reformáció felébresztette a katolikus egyházat is, a disszenterek az anglikánokat, a hugenották a francia katolikusokat. A vallási ellentét biztosította, hogy mindkét fél fejlődjön műveltségben, erényben. A spanyol katolikus egyház azért tudatlan, mert nincs ellenállás.
A szépen öltözött erényes lányok, felkeltik a vágyat, és ezzel támogatják a prostitúciót. Ugyanakkor a prostitúció segíti megőrizni a többi nő erényességét. Ha nem lennének prostituáltak, a nők ki lennének téve megerőszakolás veszélyének. Az államnak látszatra szabad csak próbálni felszámolni, így a bírságokból van bevétele, és a társadalom is megnyugszik, hogy az állam próbálkozik, csak túl sok a nyilvános ház. Ezenkívül inkább prostitúció legyen, mint valami nagyobb bűn. A nők egy részét fel kell áldozni a többiek védelmében.
179. sor A tékozlás nemes vétek, melynek ellentéte a fukarság. A fukarság a köznek káros, de mikor a fukar örököse elkezd tékozolni, az hasznos, mert sok mindenkinek ad munkát és pénzt. Persze a moralista a mértékletességet dicséri (se fukar, se tékozló), de az csak langyos állóvíz, és nem ad munkát az embereknek. A társadalomban az a jó, ha fukarok és a tékozlók aránya megfelelő, mint ahogy a puncs akkor finom, ha van benne savanyító és cukor is. Itt is érvényesül, hogy az ellentétek támogatva egymást a közt szolgálják.
180. sor A fényűzésről. Egyfelől minden fényűzésnek számítana, ha az a határ, hogy minden, ami nem elengedhetetlen az élethez, mert hiszen ég a legelmaradottabb népek is fejlesztik kunyhóikat, szerszámaikat. Másfelől, ha engedékenyebben vonjuk meg a határt, akkor ki mondja meg, hogy mi a határ: ugyanaz a dolog valakinek luxus, valaki már nem tud nélküle élni, ekkor viszont nincs fényűzés, hisz minden embernél más a mérce. De a lényeg a fényűzés nem káros a közre nézve. 1. Ha külföldről hoznak be luxuscikkeket, az egészen addig építi a nemzetett, ameddig ugyanilyen értékben saját terméket exportálnak is. Semmi értelme arra törekedni, hogy kevesebbet hozzunk be, mint kiviszünk, mert ha pénzzel kénytelenek kiegyenlíteni a különbözetet a többi ország, akkor inkább mással kereskedik. 2. A fényűzés nem puhítja el a népet. Ha valaki iszákos vagy parázna, akkor igénytelen is, vagyis a luxus nőktől és boroktól függetlenül is elkorcsosul. A divat túlkapásai pedig csak igényessé tesznek, jó esetben többet figyel magára, ettől nem fog elpuhulni, és túl sok pénzt költ az egyén, de az a közt nem károsítja. 3. A katonaságot se károsítja a fényűzés, mert a közkatonák mindig a szegényeke közül kerülnek ki, akik nem fényűznek, tehát esélyük sincs elpuhulni; a vezetők meg fizikailag nyugodtan elpuhulhatnak, nekik nem harcolni kell, hanem vezetni, egy jó tábornok lehet akár féllábú is. Ugyanakkor a tiszteket kordában kell tartani a becsületre nevelés erényével, vagyis nem kell támogatni körükben az elpuhulást.
182. sor A gőg az a természetadta tulajdonsága az embernek, hogy túlértékeli magát. Mindenki elismeri, hogy a gőgősség előre lendíti az ipart, de azt nem hajlandók elismerni, ha ennek híján lennénk, akkor nem fejlődne az ipar. Szerintük vannak erényes emberek, akik gőg nélkül hordják a drága ruháikat, ráadásul ezek az emberek a társadalom javának előremozdításért több ruhát is csináltatnak, mint amire szükségük van. M szerint ez butaság, ezért nem csináltat valaki több ruhát. A ruha arra szolgál, hogy erről ítéljék meg az embert. Ünnepségeken gyakran ezért gyakran rangjukon felül öltöznek a hölgyek, de zavarba jönnek, ha eszerint, előzékenyebben bánnak velük. A paraszt, a kiskereskedő, a nagykereskedő felesége mind rangosabban akar öltözni, ezért az udvarban mindig új divatot találnak ki, nehogy a nagykereskedő feleségének olyan ruhája legyen, mint nekik. Ez a vetélkedés, gőgősség hajtja előre az ipart. Aki látszólag gőgösség nélkül viseli a drága ruháját, lehet, hogy csak mestere büszkesége elrejtésnek, ráadásul ha csupa őszintén szerény ember lenne, akkor senkinek nem lenne igénye az egyre cifrább ruhákra. Alig van ember, aki a közjó érdekében fogyaszt, hiszen a gazdagok is többször megnézik, hogy hol a legolcsóbb az áru.
183. sor Az irigység az az emberi tulajdonság, hogy bánatosan és haragosan tekintünk arra, ami másnak a boldogság. Tárgya minél közelebbi, annál nagyobb az irigység; gyalogjáró ember kevésbé irigyli a hatfogatú kocsit, mint a négyfogatú kocsival járó. A tömeg nyíltan főleg anyagi javakért irigyli a másikat, a költők a legapróbb hibát is kikutatják, és hatalmasra felnagyítják egymás műveiben. Ez egy általános emberi tulajdonság, mert már a gyerekeknél megfigyelhető, sőt az állatokban is megvan. Az irigység versengésre ösztönöz: az, aki nem irigy, ha legyőzik, belenyugszik, míg az irigyet hajtja a szenvedély, hogy felülkerekedjen legyőzőjén. A kárörvendés vagy malícia: ha örülünk neki, ha egy irigyelt személyt kár ér anélkül, hogy nekünk ez haszonnal járna. A szánalom és malícia érzése változik helyzetről helyzetre, de az egyénre inkább az egyik vagy a másikjellemző. A görög cserépszavazás az értékes emberek feláldozása volt az irigységnek, praktikus volt, mert a nép gyűlölködő indulatát levezette.
A féltékenység szerelemből, reményből, félelemből és irigységből áll. A remény, hogy egy kívánság teljesülésében bizonyos fokig bízhatunk. A szeretet gyengédség, akit szeretünk, annak jót kívánunk, jó tulajdonságait felértékeljük. A szerelem erős hajlandóság ellenkező nemű személyek között, tetszés alapján, ez a fajfenntartás szenvedélyének álcája. M szerint plátói szerelem nem nagyon van, mert a természet arra találta ki a szerelmet, hogy fenntartsa a fajt, ahogy a kéjvágyat is. A szerelem a kéjvágy a nevelés és a szokás elnyomása miatt felöltött álcája. A féltékenység a szerelmes aggodalma, hogy szerelmese hűtlen. Nagy különbség, ha a férj dühöng már nem szeretett felesége viselkedésért, akkor csak a saját jó hírét félti, akár megveri, elhagyja, míg ha szereti, akkor bármi kiderülhet, akkor is szeretni fogja, és nem hagyja el.
200. sor A legfőbb jó a gyönyör, a gyönyör pedig az, ami gyönyörűséget okoz egy embernek. Egy világias gondolkodású embernek az okoz gyönyört, ha élvezheti a világi javakat és örömöket, és emellett a közösség jó véleményét is. Az antik bölcselők viszont azt a sztoikus eszmét tartották legnagyobbra, hogy semmi se okozhat gyönyört, amelynek birtoklása nem rajtunk múlik, ezért nem okozhatnak gyönyört a földi javak, csak az elmélkedés. A gond az, hogy az emberek mind a másodikat mondják, viszont az első szerint élnek. Azt mondják, hogy a nagyemberek csak a tisztelet megőrzése végett tartanak nagyudvart, de számos példa van, hogy a tisztelet nem a fényűzéstől függ. Tehát nyilvánvaló, hogy az embernek a gyönyör az érzéki élvezetekben van.
201. sor Régen a társadalom leggazdagabb rétegei is nélkülözték azt, ami ma a legszegényebbnek is természetes. Ezek a találmányok hosszú évszázadok eredményei, de ma már fel se tűnik csodálatos, különleges voltuk: vászonruha, szappan (különössége, hogy mindent megteszünk, hogy fehér legyen, pedig ez csak egy hétig tart, és újból ki kel tisztítani, ráadásul kényelmetlen és valaki több réteget is hord), sör, kenyér (bonyolult kémia), madártollból ágybetét, házak (barlangokhoz, sátrakhoz képest); és az állati hús. Minek nekünk mikor a növény megemésztésére vagyunk teremtve. Mindenkiben természetes borzadás van az állatok megölésével szemben, ez csak úgy magyarázható, hogy ez nem dolgunk. Ezt elintézik azzal, hogy mindet arra teremtettek, hogy az ember használja, vagyis az állatot is. Mégis senki nem akar mészáros lenni, sőt az esküdtszékből is kizárják őket. Római kereskedő és az oroszlán beszélgetése. Az ember nem magasabb rendű, mindenkit megaláz: állatokat, alattvalóit, és kedvtelésből öl állatot és embert is.
307. sor A takarékosság nagyon hatékony eszköz, ha egy család akarja növelni a vagyonát, de nemzeti szinten a takarékoskodás nem célra vezető. A virágzó nemzet alapja, hogy az embereket szenvedélyeik révén a vezetik a politikusok: felkeltik vágyaikat, büszkeségüket, építenek félelmeikre, szégyenérzetükre. A hollandoknál csak duma, hogy őseik erényének köszönhetik gazdaságukat, valójában politikájukban, mely támogatta az ipart, a kereskedelmet és a hajózást.
A munkások csak akkor dolgoznak, ha rá vannak kényszerítve, amíg van akár egy schillingjük is addig rávehetetlenek, hogy dolgozzanak. Cél, hogy a szegények csak annyit keressenek, épp, hogy megéljenek, különben henyélni fognak, és nem fejlődik az ipar. A túl sok pénz elpuhulttá teszi a nemzetet, mint a spanyolokat: mindent külföldről szereznek be a gyarmataik aranyából, semmit nem termelnek, de mi lesz, ha elfogy a gyarmatokon a nemesfém. A nemzet felvirágoztatásához a többséget munkára kell kényszeríteni, mert a nemzet ereje a megtermelt javakban van, és nem a bármikor kimerülő aranykészletekben, melyeknek ráadásul az árfolyam is ingadozik.
321. sor A becsület olyan erény, amely az egyént kötelmeihez, kötelezettségeihez közel tartja, bármik legyenek is azok. A becsület birtokosa kötelmei szerint él, akár élete árán is, önmaga bírája, maga torolja meg sérelmeit, ezért bátornak kell lenni.
Az emberben az önmaga fenntartása és a fajfenntartás a legerősebb, ösztöneik az éhség és a kéjvágy révén erre sarkallja. A félelem a minket fenyegető veszedelem által kiváltott szenvedély. Azt nevezik bátornak, aki legyőzi a félelmet, de a félelmet nem tudjuk legyőzni. Ami legyőzi a félelmet, az a düh. A düh az a szenvedély, amit azért plántált az emberbe a természet, hogy félelmei ellenére ki tudja elégíteni éhségét és kéjvágyát, és szembe szálljon az ezt akadályozó tényezőkkel, amit egyébként nem tenne.
Az embernek se éhsége, se kéjvágya kielégítése érdekében nincs szüksége a dühre, de ezt a dühöt felkeltheti növekvő igényeinek és szükségleteinek kielégíthetésének akadályai. A kormányzatnak ezt a dühöt félelemmel kell kordában tartani. Az emberek békés együttélésének biztosításhoz elengedhetetlen a félelem. A düh csak a magányosan élő embernek hasznos, a társadalmat rombolja.
A katonáknál csak első megközelítésben hasznos felkelti a dühöt: ha dühösen harcolnak, akkor ugyan nem félnek, de nem irányíthatók. A büszkeségükre kell hatni hízelgéssel, és amit egy-kettő azt állítja, hogy nem fél, senki nem meri bevallani, hogy fél, és mindenki úgy fog viselkedni, mintha nem félne, pedig félni fognak, csak a büszkeségük erősebb, és harcolnak, mint az oroszlán, ráadásul irányíthatóak is lesznek. A becsületük és a szégyentől való félelmük erősebb, mint a halálfélelmük.
Ha hagynánk, hogy az emberek dühe legyőzze minden félelmüket, akkor semmi se lenne, ami visszatartaná őket az erőszakos cselekedetek végrehajtásában. A párbajozás is ezért hasznos, mert sok embert visszafog a sértegetésben, akik félnek a párbajozástól, ez a békés társasági élet alapja. Annak ellenére, hogy a társadalom vezetői élhetnek leginkább a társadalom vezethetősége érdekében a hízelgéssel, ők maguk azok, akik leginkább áldozatai a saját büszkeségüknek, hisz őnekik még többet hízelegnek, mint az egyszerű polgároknak.
367. sor A nők veszik rá a legtöbb költekezésre a férfiakat, legyen szó akár szeretőkről, akár feleségekről. Egyfelől ezeknek az igényeknek a kielégítése gyakran bűncselekmények elkövetésére indítja a férfit, másfelől ez a költekezés hasznos, mert fejleszti az ipart és sok embernek ad munkát. A férfiak gyakran önszántukból támogatják a feleség költekezéseit, vagy mert nagyon szeretik, vagy mert a közösséggel el akarják hitetni, hogy ők szeretik egymást. De a legtöbb feleségnek mindenféle praktikához (szex) kell folyamodnia, hogy pénzt kapjon. Ha minden nő olyan szerény és igénytelen lenne, ahogy férjeik szeretnék, akkor nem virágozna a társadalom.
M nem bűnre akarja buzdítani az embereket. Az embernek mindenféle társadalomban törekedni kell az erényre, csak azt akarja megmutatni, hogy az erényesség és a gazdasági virágzás kizárják egymást. Az embereket azért bosszantja ez a könyv, mert nem hízeleg.
411. sor A kényelem szó jelentése függ az adott ember tulajdonságaitól, körülményeitől: ugyanaz egy szegény embernek luxus, míg egy gazdagnak nyomor.
Befejezés
A fényűzés nem hoz romlást egy nemzetre, ha betartják, hogy munkára szorítják a szegényeket, vagyis a fényűzés ne legyen általános a társadalomban; a tulajdont biztosítassák, és ügyeljenek az export és az import egyensúlyára. Mindig csak a legfelsőbb réteg élhet fényűzően, az egészet egy dolgozó szegények sokaságának kell fenntartania. Ha az egyén lehetőségei felett költ luxusra, az a saját butasága. A fukarság és a tékozlás is szükséges a gazdaságban, ugyanígy szükséges vele járója a virágzó gazdaságnak, hogy egyesek tönkre mennek. A fukarok és a tékozlók aránya az adott társadalom felépítésétől függ. A fényűzés korlátozása csak akkor indokolt, ha háború, járvány, éhínség miatt megcsappan a munkára fogható szegények száma.
