Gödöllői Méhészeti gyűjteménytár

Méhészeti oktatásom keretében a Gödöllői Méhészeti Gyűjteménytárban is voltunk. Mivel ezen a weboldalon sokkal jobban megfogalmazták a bemutatót igy ezt most ide másolom: Számos tényező összhangjának köszönhetően készült el az Európában is egyedülállónak számító méhészeti gyűjteménytár. Az 1983-as Apimondia, Nikovitz Antal ötlete és összefogó ereje, a méhésztársadalom jelentős pénzügyi segítsége, a mai FVM akkori elődje a Mezőgazdasági és Élelmiszer Minisztérium és a KÁTKI anyagi támogatása eredményeként jöhetett létre a méhészeti tárgyakat bemutató múzeum, hivatalos nevén a méhészeti gyűjteménytár. A Méhészeti gyűjteménytár képet nyújt a múltról és jelenről, valamint betekintést mutat a jövő eszközeire. A méhészeti eszközök és anyagok több évtizedig gyűlt tárlatát mutatja be, amelyet az ÁTK (ill. a Méhtenyésztési és Méhbiológiai Kutatócsoport) működtet.

Az épület alaprajza a lépből kiragadott három viaszsejt, emelettel és – korábban - nádtetővel a méhkas összefogó erejét szimbolizálja, külsejével és tartalmával minden érdeklődési körű és korú közönség számára vonzó színfoltja Magyarországnak illetve Gödöllőnek. A két szint helyet ad számos hazai és külföldi még ma is használatos és több századfordulóra jellemző múzeumi tárgynak. Legrégebbi eszközök és felszerelések az emeleten kaptak helyet. Itt láthatóak J.A. (Anglia) legelső keretes kaptár mintája 1683-ból, valamint Huber un. szeletes kaptár mintája 1792-ből.

Különlegességnek számít Kövesdi Szarka Sándor – un igazi - keretes kaptára 1844-ből, lépesméz termelő üvegbúrával és borítóval.

A látogató megismerkedhet a viaszolvasztás, és műlépkészítés legkülönfélébb eszközeivel. Megtekinthető a mézpörgetők változatos tárháza, amely tükrözi a technika fejlődését az erő átvitelében. Érdekes a pénz és érme lenyomatainak és a korabeli folyóiratoknak a gyűjteménye is. A Magyarországon használt sokféle kaptár, a Gödöllőn kifejlesztett pároztatókaptár mellett a kasos méhészkedést bemutató méhesház is ezen a szinten található. A ma is használatos igen változatos méhészeti eszközök, felszerelések, tárgyak a földszinten tekinthetők meg. Megismerhetjük azt a rendkívüli formagazdagságot, a kaptár és keretméretet, a méztermelés, valamint az anyanevelés és eszköztárát, az etetés, takarás és egyéb eszközök bemutatóját és egyben sokoldalúságát, amelyek elsősorban a méhészek anyagi lehetőségei szerint kerültek kialakításra.

Sajnost kell mondani a kaptárak sokszínűségre, mert ez egyben gátat is szabhat az egységes keret és kaptárméret kialakíthatóságának. A kaptár sokszínűségét minden korban a gazdaságossági szempont, a termelékenység, a méhegészségügyi problémák és nehézségek, valamint a vándorlásból adódó előnyök határozták meg. Megemlítendő itt a méhlegelő változása és a kaptárméret alkalmazkodása a 300 ezer ha akácosokhoz (1900 elején), a mez.gazd. területek méhlegelő növényeinek a mez.gazd-ban betöltött szerepével (1960 évektől növekvő vetésterületek, pl. repce, napraforgó, pillangósok, és a fajtamézek, ill. a lépesméztermelés (1980) iránti igény, valamint a gazdaságosság.) Boczonádi Szabó Imre fekvőkaptára (a 42x36cm nB keretmérettel 1920-ban) nagy ellenállást váltott ki, ma kb. 60%-ban uralkodó méret, majd az ebből kialakult változat a 42x18cm 1/2nB rakodókaptár gépesíthetőségével modernnek számít (15%-ban van jelen), és a 42x27 cm keretméretű Hunor kaptár a 15%-val szintén jelentős, kedvelt típus. A pároztatók kialakításában a méhanyanevelési módszerhez és mennyiséghez alkalmazkodik a méret, de a szállíthatóság és a higiénia (fertőtleníthetőség) is meghatározó. A korabeli eszközök, mint a pörgető és mézeskanna, egyéb méztartály anyaga jelentősen eltér a mai, minőséget jelentősen meghatározó nemesfémből, a rozsdamentes acélból készült utódaitól. Az eszközök és a méhcsalád kezelése együttesen a méhészeti termékek minőségét határozhatják meg. Található a kiegészítő eszközök között néhány külföldről származó különlegesség, pl. anyazárkák, füstölő, de olyan kiegészítő tárgy is pl. műanyagból, melyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt. A termelést segítő közvetlen eszközök felhasználásával minden esetben a közvetett cél az egészséges táplálkozás érdekében a méz emészthetőségének kihasználása, a virágpor, propolisz tápértékének, ill. az egyéb termékek (méhpempő, viasz) különleges hatásának megismertetése (és a kezelések során a megtartása) a mind nagyobb fogyasztói tábor körében. A tenyésztési szempontok figyelembe vételénél jelentős szerepe van egy-egy rossz - genetikailag rögzült - (negatív) tulajdonságnak, mint a rajzási hajlam, amely pl. kizáró ok a mézelő méh szelekciójában. A múlt tradíciójának egy része a kasos méhészkedés ill. a rajoztatás, amely a századelejéig az egyetlen szaporítási mód volt. A negatív tulajdonságok kizárásán ill. a kívánatos géngyakoriság elérésén alapul pl. ma az egyik kutatási terület szükségessége, a mesterséges termékenyítés, amellyel megkezdődhet a méhek törzskönyvezése.

Bónusz:
jellemző a méhészekre a különböző tárgyak újrahasznosítása egy szép példa:

( a képen egy méhetető látható, a műanyag flakon ÁFOR/ már ez durva, hogyan adhat valaki a méheknek olajos flakonban!/ a fém test "Piroska" és "Globusz" konzerv.)