Rajbefogás 2.

Utánanéztem a rajbefogásnak a világhálón, s mások szerint a méhek a rajállapotukban a legjámborabbak, nem támadó hajlamúak. A kikelt anyával kirajzó méhek (a régi anya a kaptárban marad) először a kaptár környékén telepednek meg mintegy bevárva a hozzájuk csatlakozó méheket, ez az időintervallum nagyon változó lehet ált. 10 óra és 14 óra közzé tehető. Vannak kutató méhek amelyek felderítik a környéket, letelepedő helyett keresnek (üreget, elhagyott kaptárt, stb. ahová a raj beköltözhet). A továbbvándorlásra a jelet az anya adja meg. Ekkor az előző helyüktől min. 600 m-re, de akár 2,5 km-re is repülhetnek megkeresve azt a helyett amit a felderítők találtak.

A jogszabály szerint a méhész idegen helyre is beléphet, ha a raját be akarja fogni, ezt a terület tulajdonosa nem akadályozhatja meg. Azonban, ha a méhész 2 napig nem keresi/ fogja be a raját akkor a tulajdonjogot elveszíti.

Mivel a körtés környékén nem láttam kaptárakat és méhészt sem (a rajt sem kereste senki) úgy gondolom teljesen jogosan birtokba vehettem a rajt (amely származhat vadméhektől is...)

A befogásom nem volt teljesen tökéletes, valamennyi méh maradt ott ezt akkor este láttam, de azt gondoltam majd csatlakoznak a többiekhez, mivel kb.400 m-re találhatók a kaptárjaim.

Nem ez történt, hanem új otthonra leltek a fű között. Ez nekik nem igazán lett volna hosszú életű, mivel a fűvet kaszálják, traktorok járnak rajta, gyakran permeteznek, munkások közlekednek ott, stb.

Igy nézet ki:

Naivan azt hittem, ha bevizezem őket egyszerűen vödörbe vagy zsákba seperhetem a méheket. Sajnos amelyik tudott az a fűszálak között elmászott, igy csak kb 50 %-ot tudtam begyüjteni. Más megoldás kell! El kell érnem, hogy ne meneküljenek, hanem közeledjenek s önként akarjanak innen eljönni. A következőt eszeltem ki (később kiderült, más is igy csinálja....)

Üres kereteket vittem ki s cukor-víz 1:1 arányú keverékével (ezt nevezik a méhészek szörpnek) megspricceltem a kereteket jó gazdagon:

Kis idő múlva a méhek ellepték a kereteket,majd a keretek a kaptárba kerültek a raj többi tagjához, simán elfogadták őket mivel a méhek kissé szörpösek voltak.

Rajbefogás

A hétvégén egy újabb érdekes dolgot sikerült csinálnom, ez pedig a rajbefogás volt.
Éppen a méheket pakoltuk, hogy a repcéről az akácra vigyem őket, mikor is a pakoló segítségem megemlítette, hogy délután egy méhraj érkezett a körtésbe és be kéne fogni. több sem kellett nekem alíg vártam , hogy odaérjek s kipróbáljam magam a befogásban is.

Kissé hátráltatott, hogy 21 óra is elmúlt , igy lámpafénynél kellett tevékenykedni.
Első lépésként el kell dönteni, hogyan is rázzuk le a méheket, mivel itt elég alacsonyan voltak a kaptárt egyszerűen a fa alá tettem ebbe fognak belehullani. Következő lépésként egy egyszerű szobai permetezővel (Auchan 350 Ft) alaposan megspricceltem őket vizzel addig mig csak a víz le nem folyt róluk. Erre azért volt szükség, hogy a szárnyuk nedves legyen és ne tudjanak felrepülni, ill. a viz kissé meg is nyugtatja őket. Ezután határozott rázás következett s már bent is voltak a kaptárban. Kaptak 4 keretet a kaptárba s már szállitottam is őket az akácosba.
Másnap estefelé amikor már minden méh otthon tartózkodott, alaposan megfüstöltem őket. Erre azért volt szükség mert nem ismerem őket s nem szeretném ha atkával fertőznék az állományomat. Illetve továbbra is elkülönítve vannak mert más betegségeket is hordozhatnak, de ez később derül ki (költésmeszesedés, nyúlós költésrothadás).

Gödöllői Méhészeti gyűjteménytár

Méhészeti oktatásom keretében a Gödöllői Méhészeti Gyűjteménytárban is voltunk. Mivel ezen a weboldalon sokkal jobban megfogalmazták a bemutatót igy ezt most ide másolom: Számos tényező összhangjának köszönhetően készült el az Európában is egyedülállónak számító méhészeti gyűjteménytár. Az 1983-as Apimondia, Nikovitz Antal ötlete és összefogó ereje, a méhésztársadalom jelentős pénzügyi segítsége, a mai FVM akkori elődje a Mezőgazdasági és Élelmiszer Minisztérium és a KÁTKI anyagi támogatása eredményeként jöhetett létre a méhészeti tárgyakat bemutató múzeum, hivatalos nevén a méhészeti gyűjteménytár. A Méhészeti gyűjteménytár képet nyújt a múltról és jelenről, valamint betekintést mutat a jövő eszközeire. A méhészeti eszközök és anyagok több évtizedig gyűlt tárlatát mutatja be, amelyet az ÁTK (ill. a Méhtenyésztési és Méhbiológiai Kutatócsoport) működtet.

Az épület alaprajza a lépből kiragadott három viaszsejt, emelettel és – korábban - nádtetővel a méhkas összefogó erejét szimbolizálja, külsejével és tartalmával minden érdeklődési körű és korú közönség számára vonzó színfoltja Magyarországnak illetve Gödöllőnek. A két szint helyet ad számos hazai és külföldi még ma is használatos és több századfordulóra jellemző múzeumi tárgynak. Legrégebbi eszközök és felszerelések az emeleten kaptak helyet. Itt láthatóak J.A. (Anglia) legelső keretes kaptár mintája 1683-ból, valamint Huber un. szeletes kaptár mintája 1792-ből.

Különlegességnek számít Kövesdi Szarka Sándor – un igazi - keretes kaptára 1844-ből, lépesméz termelő üvegbúrával és borítóval.

A látogató megismerkedhet a viaszolvasztás, és műlépkészítés legkülönfélébb eszközeivel. Megtekinthető a mézpörgetők változatos tárháza, amely tükrözi a technika fejlődését az erő átvitelében. Érdekes a pénz és érme lenyomatainak és a korabeli folyóiratoknak a gyűjteménye is. A Magyarországon használt sokféle kaptár, a Gödöllőn kifejlesztett pároztatókaptár mellett a kasos méhészkedést bemutató méhesház is ezen a szinten található. A ma is használatos igen változatos méhészeti eszközök, felszerelések, tárgyak a földszinten tekinthetők meg. Megismerhetjük azt a rendkívüli formagazdagságot, a kaptár és keretméretet, a méztermelés, valamint az anyanevelés és eszköztárát, az etetés, takarás és egyéb eszközök bemutatóját és egyben sokoldalúságát, amelyek elsősorban a méhészek anyagi lehetőségei szerint kerültek kialakításra.

Sajnost kell mondani a kaptárak sokszínűségre, mert ez egyben gátat is szabhat az egységes keret és kaptárméret kialakíthatóságának. A kaptár sokszínűségét minden korban a gazdaságossági szempont, a termelékenység, a méhegészségügyi problémák és nehézségek, valamint a vándorlásból adódó előnyök határozták meg. Megemlítendő itt a méhlegelő változása és a kaptárméret alkalmazkodása a 300 ezer ha akácosokhoz (1900 elején), a mez.gazd. területek méhlegelő növényeinek a mez.gazd-ban betöltött szerepével (1960 évektől növekvő vetésterületek, pl. repce, napraforgó, pillangósok, és a fajtamézek, ill. a lépesméztermelés (1980) iránti igény, valamint a gazdaságosság.) Boczonádi Szabó Imre fekvőkaptára (a 42x36cm nB keretmérettel 1920-ban) nagy ellenállást váltott ki, ma kb. 60%-ban uralkodó méret, majd az ebből kialakult változat a 42x18cm 1/2nB rakodókaptár gépesíthetőségével modernnek számít (15%-ban van jelen), és a 42x27 cm keretméretű Hunor kaptár a 15%-val szintén jelentős, kedvelt típus. A pároztatók kialakításában a méhanyanevelési módszerhez és mennyiséghez alkalmazkodik a méret, de a szállíthatóság és a higiénia (fertőtleníthetőség) is meghatározó. A korabeli eszközök, mint a pörgető és mézeskanna, egyéb méztartály anyaga jelentősen eltér a mai, minőséget jelentősen meghatározó nemesfémből, a rozsdamentes acélból készült utódaitól. Az eszközök és a méhcsalád kezelése együttesen a méhészeti termékek minőségét határozhatják meg. Található a kiegészítő eszközök között néhány külföldről származó különlegesség, pl. anyazárkák, füstölő, de olyan kiegészítő tárgy is pl. műanyagból, melyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt. A termelést segítő közvetlen eszközök felhasználásával minden esetben a közvetett cél az egészséges táplálkozás érdekében a méz emészthetőségének kihasználása, a virágpor, propolisz tápértékének, ill. az egyéb termékek (méhpempő, viasz) különleges hatásának megismertetése (és a kezelések során a megtartása) a mind nagyobb fogyasztói tábor körében. A tenyésztési szempontok figyelembe vételénél jelentős szerepe van egy-egy rossz - genetikailag rögzült - (negatív) tulajdonságnak, mint a rajzási hajlam, amely pl. kizáró ok a mézelő méh szelekciójában. A múlt tradíciójának egy része a kasos méhészkedés ill. a rajoztatás, amely a századelejéig az egyetlen szaporítási mód volt. A negatív tulajdonságok kizárásán ill. a kívánatos géngyakoriság elérésén alapul pl. ma az egyik kutatási terület szükségessége, a mesterséges termékenyítés, amellyel megkezdődhet a méhek törzskönyvezése.

Bónusz:
jellemző a méhészekre a különböző tárgyak újrahasznosítása egy szép példa:

( a képen egy méhetető látható, a műanyag flakon ÁFOR/ már ez durva, hogyan adhat valaki a méheknek olajos flakonban!/ a fém test "Piroska" és "Globusz" konzerv.)

Tisztuló kirepülés

Mi emberek bele sem gondolunk abba, hogy mekkora erőfeszítés lehet a telet átvészelő állatoknak a létfenntartó táplálkozás de közben  a zero anyagcserekibocsátást megoldani.
Mert a méhek megoldják kéremszépen!
A tél közeledtével un. telelőfürtbe húzódnak így melegítik egymást, igyekeznek átvészelni a mínuszokat.A "fűtéshez" energia szükséges amit a mézből nyernek.A táplálkozás miatt anyagcseretermék is képződik, amit ugye ki kell üríteni.Mivel intelligensek ezt nem a zárt térben teszik, nem szennyezik be a méhlakásukat (kaptárt) hanem visszatartják és ha kedvező az időjárás kiröppennek s elvégzik amit el kell végezni.
Ha hideg az idő a méhek kibírják akár február 15-28.-ig is, de ha az idő melegebbre fordul (10 C környéke) akkor elvégzik hamarabb is.
Most ehhez a határhőmérséklethez érkeztünk és a bátrabb méhek kiröppentek.

Persze azért nem kell hatalmas tömegekre gondolni én összesen 4 egyedet láttam kijönni...

Ajánlom magamat....

A 2011-es esztendő rögtön változásokkal indult, 2 általam is olvasott blog is bejelentette megszűnését:

ez

és ez.

Ezennel pedig bejelentem az új blogom létrejöttét! Azoknak ajánlom akik a méhészeti vonalat keresték a blogban ( az utóbbi időben a statisztika szerint ők voltak döntő többségben).
Természetesen itt is meg fogok emlékezni a méhekről.
Akkor hát méhekre föl:

www.meheszleszek.blogspot.com

Felkészülés a télre.

Mint valamirevaló lusta méhész, nem halogathattam tovább a méhek téliesítését. Körülnéztem az aktuális oldalakon s arra a döntésre jutottam, hogy 20 mm-es Nikecell lapból készitek nekik takarókat a kaptár belsejébe.

Mivel a méhek télen "unatkoznak" ezért előszeretettel rágják szét a lapokat, hogy ezt megelözzem nylon zsákba tettem a lapokat (szemeteszsák)

Ime a behelyezés, a Nikecell lapok a családot behatárolják (itt 6 kereten telelnek a családok, ez az a család amelynek  én neveltem az anyát akác után.Még most is 1/2 keret fiasitása van, tehát elkél a meleg.)
Felülröl kap még egy takarót,majd a rostaszövetes rács következik és igy jön rá a tető.

Élesebb szemű blogolvasóim észrevehetnek egy érdekes dolgot a keretek tetején. Vajon mi lehet az ?
Nos az a kemény cukorlepény,amely a méhek téli takarmányául szolgál.Az elkészítése roppant egyszerű, csak cukor kell hozzá és víz. Én egy másik receptet követtem, amely még kukoricakeményítőt és borkősavat is tesz bele, na ez igy nézett ki a feldarabolás után:

Állitólag nem szerencsés közvetlenül a keretekre rakni,kell 1 cm, a méheknek, hogy tudjanak a keretek között közlekedni ezért kell a kis fa a lepény alá.

Méhészgyülés Miskolcon

Gyönyörű napos időnek igérkezett ma , de a 10 C-körüli hőmérséklet miatt mégis szivesebben mentem a miskolci méhészgyülésre mint mondjuk szőlőt szedni....
A mai nap témája a konténeres méhészkedés volt, ami még nagyon távol áll tőlem, de a jövőt is meg kell ismerni.
Először is mi az a konténeres méhészkedés?
Biztosan látott már mindenki olyat, amikor az IFA platójára vannak a méhcsaládok, olyan 56- 60 család / kocsi.

forrás : internet

Ezt a mennyiséget persze nem egyszerűen felpakolják, hanem a plató 2 oldalán 2 emelet magasan egy szekrény szerű (igy a legjobb elképzelni) kaptárban vannak a méhek, egy sorban 14 család,azon megint 14 (az összesen 28) és a másik oldalon szintén ugyanennyi, igy jön ki az 56 család. Középen  kis közlekedő és kezelő út található , mivel a kaptárakat innen lehet kezelni.

Annyira profi a rendszer, hogy a közlekedő út a felső sorhoz hidraulikusan felemelhető , igy a méhész kényelmesen dolgozik.

Persze a nagy előny az, hogy nem kell a méheket pakolgatni, a konténer vagy a kocsin marad, vagy lábain áll, s ha szállítani kell csak alátolnak az IFA-val s mehet.

forrás : internet

Az előadó méhésznek 8 konténere van + külön pörgető autó a mézkinyeréshez+ egy kiselejtezett hűtőautó a keretek biztonságos tárolásához (mivel az éppen nem használt lépes kereteket le kell fagyasztani a viaszmoly miatt, vagy kénezni is lehet...)
Az előadó elmondta az éves technológiát, hogy ő hogyan csinálja.Itt már semmi sincs a természetre bízva, tavasszal a konténert felmelegíti (a közlekedő úton elhelyezett hősugárzóval), hogy az anya a meleg hatására kezdjen petézni....igy,mire a jó idő beköszönt a családja már megfelelő népességszámmal bír. Nagy előny ez a hagyományos méhészkedéshez képest! De az itatást sem bizza a méhekre, kitalált egy önitatót (levegőfékes itató-olyan mint amit a baromfiaknál alkalmaznak)amit a kaptárra szerkesztett

a fémcső végére egy pillepalackot kell csatlakoztatni

így a méheknek nem kell a hűvös tavaszi napokon kinn repkedniűk (s a hidegben elpusztulniuk), hanem a víz házhoz jön.Egy család a tavaszi szezonban 6-8 L vízet igényel.
 Nézzük meg közelebbről a kaptárt:

Amint a képen is látszik szögvas tartja össze a fa oldalelemeket, oldalt 2 ajtó van a és az alsó részen látjuk az itatót.A kaptár 3 részre tagolódik, alul van a fészek, itt található az anya a méhekkel s ebben a részben telel a család.

ezen a képen jobban látszik a 3-as tagolás és,hogy a keretek hogyan helyezkednek el (forrás:internet)

A felső 2 rész a méztér, ide (s a fészekbe is) hordanak a méhek ,de az anya ebbe a részben nem tud jönni igy itt csak mézes keretek lesznek. A keretek egy fém kerettel vannak összefogatva (a keret felső részén/ez látszik is a képen/) így a mozgatásuk egyszerre történhet,így a munka könnyebb velük. A kiemelt keretek egy kerekes kocsira kerülnek s már gördíthetők is a pörgetőhöz.
Nagyon tanúságos volt megismerni nagy vonalakban a konténeres méhészkedést.

A méhek felkészítése a télre.

A néhány esős nap után ma már napos idő volt. Most, már a  méhészeti munkák során a hőmérőt is nézni kell, s lehetőleg kerülni kell a 10 C-alatti kaptárbontást (mivel a méhek már a telelőfürtbe huzódtak, s a megzavarásuk a téli készlet rovására megy).
Ma 15 C volt így a méhek kirepültek.
Megkezdtem a következő atka elleni kezeléssorozatot.Ez már az új ködölővel fog történni, 2 napos ismétlésekben összesen 5 x.
A felhasznált szer a már kipróbált Taktic lesz. 1,5 dl petroleumba 15 ml Taktic-ot teszek. Egy kaptárba 2x fogok fújni, a biztos hatás reményében.

Ilyen szépen dolgozik a ködölő:

Feltettem a szűkitőket is a kijárókra. Erre azért van szükség, mert a népesség már nem olyan nagy s a kijárót örző "személyzet" nem bírna el a támadókkal, illetve a kaptár hője se szökjön el.És az egerektől is véd.

Kaptár állvány

Néhány napja (na jó több mint 2 hete) készül a méhkaptárak tartórendszere.
Régóta gondolkodtam rajta, mert kissé unom a tégla pakolását a méhkaptárak(méhlakások) alá. Igy most csak a tartórendszert kiviszem beállítom egyenesen s már mehet is a kaptár pakolás.
Az alapanyagot egy vevőmtől kaptam ,azelőtt előtetőként szolgált.

A méretrevágás után jöhetett a hegesztés, amelyet előszőr én kiviteleztem de ez nem vált be így segítséget kértem. Ezuton is köszönöm L.J.

Úgy terveztem, hogy  kb.50 cm-re legyen a talajtól a kaptár alja, így olyan magas,hogy nem kell görnyedni ha a méhekkel kell foglalatoskodni.A kaptár alatti kaszálás is könnyebb lesz így. A láb és a "létra" alakú felső rész csavarkötéssel van összefogatva,hogy a későbbiekben a szállítás könnyebb legyen.Az állványt 2 kaptár biztonságos tárolására terveztem s maradt még 10 cm így ha a két állványt összeteszek akkor a többlet hely miatt a 2 keret találkozásával +1 kaptárt tudok tárolni( nem 4 hanem 5 kaptár) //ez érthető igy?a 10-10 cm tartja a plusz kaptárt //

A lábakat és a létrákat egyenként megszámoztam ,hogy a kifúrt lyukak mindig gyorsan összepárosíthatók legyenek.

Az augusztusi átszállítás után így nézett ki a telelő hely:

Az új állvánnyal ilyen lett:

Atka elleni védekezés.

Hű olvasóim emlékeznek rá,hogy tavaly az atkák kipusztitották a bimbózó méhészetemet( mind a 2 csaladot)! Most megpróbálok okosabb lenni és időben elkezdem a védekezést. Sajna az akác utáni védekezést elmulasztottam igy a napraforgó utáni kezelésnél nagyon "ott kell lennem".
Nézzük mi is szükséges ehhez:
A kezeléshez a Tak-tic nevű ektoparazita irtószert kell összekeverni étolajjal.Ez egy féllegális dolog, mivel a szer a háziállatokhoz (szarvasmarha,ló,kutya)való.A Tak-tic +olaj elegyet 3 cm széles  rajzlapcsikra viszem fel,majd a felesleget újságpapirral leitatom.Igy néz ki ha készen van:

A lehulló atkákat a védekezés eredményessége érdekében meg kell majd számolni, erre a célra egy fehér szinű lapot kell a kaptár aljára tenni,hogy az atka arra hulljon.Erre a célra kitűnő a régi plakát/poszter:

A rajzlapcsikokat a család közepébe kell helyezni,hogy az elpárolgó szer mindenhová eljuthasson:

A rajzlapot előzőleg lyukasztóval kilyukasztottam s igy egy fűszál segitségével a két keret közzé lehet tenni. Van aki rajzszöggel rögziti.
Ha már megbontottam a kaptárt akkor átnéztem a méheket is s sajnos az egyik családnál költésmeszesedést találtam.Már a múlt héten kitakarítottam ezt a kaptárt (tavasszal ennyi is elégvolt, a meszesedés eltünt), de sajnos most megint ugyanannyi a meszes hulla....Itt most komolyabb beavatkozásokra lesz szükség.

Megkezdtem a serkentő etetést s most olvastam utána,hogy a cukorszirupot a tak-tictól a lehető legmeszebb tegyük, nos én elég közelre tettem, ezt majd sürgösen ki kell javítanom.

A papircsikos kezelés egyébként 2x1 hétig tart majd ezt egy ködöléssel kell lezárni, mintegy kontollként.Ha a ködölés hatására nem hullik le több atka akkor a védekezés eredményes volt.

Jászberényi Méhésztalálkozó II.

Szeretném bemutatni milyen jó dolgokat sikerült beszereznem Jászberényben.
Tulajdonképpen minden dolognak egyformán örültem igy nem állitok fel rangsort,hanem a megvásárlás időrendisége alapján mutatom be a termékeket.
Mint irtam egészen véletlenűl tudtam meg a pontos dátumot ( a Szomolyai kaptárkészítő mondta előző nap),s már számítottam rá mivel a vásárban szerettem volna megvenni a mézesüvegeket. Gyors telefon s az üvegek lefoglalva, van ok az indulásra, ha esetleg viszakoznék. Sajna nem olyan üvegek lettek-én kerek 1 kg-ost szerettem volna ez pedig 8szögletű 1 kg-os. 1/2 kg-os nem volt, igy maci alakút vettem, na ebbe 0.38 kg fér.

Még ezen a standon megláttam a fonott kast, ez is tervben volt (dekorációs célra) igy ez is kipipálva.

Egésszen véletlenűl láttam meg a Sümegi Sukk méhészet standját, mivel töllük akartam a méhészfelsőt megrendelni, igy most kapóra jött, hogy ott voltak.Ez a felső azért nagyon jó mert teljesen zárt kellően eltart igy a méhek többé talán nem fognak torkon szúrni.

Az akác utánni bénázásom után jöttem rá, hogy szükségem van anyakifogó csipeszre,igy a következő termék az lett.Ha már a standnál álltam megvettem az anyanevelés néhány elengedhetetlen termékét: dugó-ezt viaszba kell mártani s a napos petét bele kell helyezni a petéző tű segítségével s a méhek anyát nevelnek belőle.A dugót egy keretre kell felfúrni,a kereten lehet több dugó is.Ha kikelt az anya az anyazárkába  kell helyezni 3-4 méhvel együtt s igy beadni a családnak.Néhány nap után a méhek elfogadják/ vagy nem.

Persze ne gondoljatok hatalmas összegekre, a 20db dugó összesen 450 Ft, a méhcsipesz 500 Ft, az anyazárka 50 Ft, a petéző tű 100 Ft.

Napraforgópergetés.

Kissé kitoltam az időpontott, de sajna csak most értem rá,igy legalább biztos,hogy érett lesz a méz-:))
A pergetésben az a jó,hogy nem kell korán kezdeni, meg kell várni amig a méhek elmennek gyüjteni,hogy kevesebb legyen otthon.Az viszont rossz, hogy amig tart a pergetés nem állhatsz meg, mivel egyedűl csináltam rám duplán vonatkozik, hogy nem állhatok meg, mert a keretekkel óhatatlanul mindig érkezik 1-2 méh s a pergetés végére annyira meglepnek,hogy az utolsó kereteket már nemritkán a kocsiban kell fedelezni. Persze erre is megvan a megoldás egy party-sátor szerűséget kell készítenem és abban fedelezni és pergetni.Illetve egy rajládát vagy hordozó ládát kell csinálni s abban kell a kereteket szállitani.Továbbá szükséges még egy fém kerettartó állvány elkészítése is.
A pergetés a "klasszikus" felállás alapján már rutinosan ment.Annyi változtatás volt,hogy a kaptárból a kereteket kiszedtem és mivel állványom nincs igy a kaptáraknak támasztottam őket, igy várták a fedelezést.Miért? Rájöttem ,hogy igy ha a méheket a kaptárba belerázom akkor a legutolsó keretnél lesz csak a család a kaptárban, mig a régi módszerrel a létszám állandó volt, s a berázásnál az egész család felszállt, mig most ugye kevesebb méh,kevesebb felszálló...
Voltak ilyen keretek is:

Sajnos a tavasszal megfigyelt költésmeszesedés előjőtt, ez annak tudható be,hogy a kaptár nagyon a talajhoz közel van s a magas fű is emeli a páratartalmat? Kitakarítottam.

A pergetés végén a mézbe esett méheket a fedelező villával  óvatosan kiszedtem s akaptárak tetejére helyeztem.A társaik rövid időn belül megtisztitják őket.

A fedelezést is a kaptárak előtt hagytam, igy a benne lévő méz szűrésével sem nekem kell vesződnöm( kb.0,2 kg), hanem a méhek visszahordják a kaptárba.Néhány nap múlva a tiszta viaszt begyűjtöm.

A pergetés egyébként 5 óra hosszat tartott.